NEWS   BIOGRAPHY   ALBUMS   LIVE   GALLERY   LYRICS   INTERVIEWS   CONTACT
  TÚLVÉG

Lyrics by Tuhlv


1. A láthatár hűlt helye

Oly soká vallottuk, otthonunk a Homály
Ám láttuk-e annak már mindahány arcát?
A hadjárat, mit követtünk, fekete páncélban
Telérek völgyében, körös körbe jár

Rozsdát, merő rozsdát hordunk rég
Megtört a varázs, megtörik a jég
Elvásott vértünk lehull, alatta csontjaink
Védtelenül és igazán

Ki innen! Felszállni látszik a Köd
Nem rejtheti előlünk a távolt
A láthatár hűlt helye vár
Világgá készültünk, lám, ez a vakvilág

Földbe gyökerezvén a Semmi közepén
Ösvényünk ím végre elfogyatkozott
Béklyóink súlyából az Egekbe szökünk
Mindenek fölött: Nincs tovább


2. Szakad az ég

Ártatlanul
Alig néhány télen túl
Az Égiek első haragja
Szíveket szorongat

Óh, a vihar előtti csend

Átok reánk!
Itt az Ítéletidő
Átok reánk!
Ha törik, ha szakad... szakad az ég

Nyári eső, a hírtelen
Légből kapott iszonyat
Jeges tűi belénk marnak
Felelj! Ez hát a végóránk?

Szélsebzetten, egy szabad Ég alatt
Könnybe lábadva, mint fennen a mennyország
Lélekszakadva, a kínok kínját várva
Szentül hittük, elolvadunk
Hisz a Víz az úr

A morajlás átjár, borúlátó lelkünkig ér
Fel, az Égbe kiáltva félelmünk
Szemünk láttára folyók születnek
Az ég torka szakadtából

Átok reánk!
Itt az Ítéletidő
Átok reánk!
Ha törik, ha szakad... szakad az ég


3. Az Igazak álmát alva

A Hét Hegyen tűz gyúlt
Füstje idáig ért
Dacból, gyűlölettel
Forrásuk régibb mindünknél

Szemben a világgal
Kiűzni, mi Idegen
Az Igazak álma
A múlté

Holt nyelven kiáltunk
Mit egyikünk sem ért
Égbe emelt ököllel
Földregyűrt eszmékért

Elfulladt háborúba vonulunk
Korokat késve
A csatamezőt fölverte a gaz
Ránk esteledett

"Egy Láng az Északi Égen"
"Elvészett Bölcsesség"
"Többé Nem Kélő Nap"
"A Fagyos Hold Nyomán"

Mennyi önhitt utóhang
Utánzat, nem más
Csatakiáltásunk
Színültig üres

Zajunkkal csak fölverjük
Nyughelyeik szellemét
Az Igazak álmát alva
Némuljunk el


4. Forrásvölgy

A föld színe
Csontokat rejt, ódon kripták sorát
Mint szú az elaggott, elhalt tölgyet
Úgy járják át e vidéket

A föld színétől
Megbarnult, szótalan állkapcsok
Százévek hullottak
Mióta a dicső Fekete Halál itt is trónra tört

Magába nyelte koszorús koporsók szűntelen jöttét
A Csontvárba zsúfolt holtakra emelt Deszkatemető

Siralomhegyeken át
A Forrásvölgy szólít
Járatlan útjaira
Ez a sírontúli álomvaló...

Csatákban elesettek tűnő nevét óvó
Komor márvány emlékoszlop
Tövében talán
Feledett istenséghez suttogtak

Ahonnan most harang szól, egykor fáklya lobbant
Fel a Holdsápadt Égig
Az Őrület győzedelme
Ahogy a Szentlélek lángra kap!

Siralomhegyeken át
A Forrásvölgy szólít
Járatlan útjaira
Ez a sírontúli álomvaló...


5. Tövestől

Torkig
A sarjú tüskékkel
Az életfán bomló rügyekkel
Siess! Ki megtorpan, gyökeret ver

Az ágak közt háló feszül
Szorít, fogva tart
A téridő fonta húrjaiból
Álnok csapdáját
Tőrbe csalt

Foggal, körömmel
A görcsös kérget hántva
Az óaranykorban fogant fehér évgyűrűkig
Végig korhadt a hús

Velejéig áthatja a szent-igaz megszabadulás

Szivárgó gyantája lelkemen szárad
Mennie kell, túl nagyra nőtt

Tövestől
A gyökércsakrát
Sóval hintve
Mi él és mozog
Mit felhalmoztunk
Írmagja sem marad


6. Semmi szín alatt

Semmivágyam
Felülről látni a tévútvesztőt
Alant övéké az öröm, övéké a fertő
Evoét üvöltő, állatias nyelven

Magvaik a földre szórják
Önnön magukhoz bálványt emelnek
Nem és nem!
Túl-e már a félúton?
Hová tévedtem?

Hátráló diadalmenet
Legyőzni a kísértő erőket

Távolodj! Ne halld az égzengést, mi a szívemből szól
Félholdas sarlóval járom a szenvedélyek rengetegét

Fogadom, félve és esendőn
De hűvös égszínkéken
Féltve őrzöm a kulcsot, mely kivezet
Magasba tartva, önmegtagadón
Egy szót se többet
Így állok Semmi szín alatt

Magam, Senki a Világon


7. Visszfények

Káprázat, mi elvakít
Hétágra tündöklő hibákkal borított, nyomorú óévek
Mind, örökké, kínkeservük beragyogja az árnyoldalt
Halálhű fény derül rá

Mindahány teremtett lélek arany középútja helyett
Egyes egyedül a peremvidék kell
A Semmiből jövet, vaktában
A visszfényektől lángokban áll
Éjt nappallá téve


8. Egy világ omlik össze

"De mi a célom? A halált keresem. És miként teszem ezt? Tétovázás nélkül, eltökélten, hogy itt hagyom e földi siralomvölgyet."

Későre jár
Tizenhármat ütött az óránk, minden idők túlvégén
Halálnak fiai, gyűljünk most egybe hát
Gyaur kősziklánk alá

Láss csodát! Repedezik már a szent ég
Baljóslatú vészharangok bűvös szava zúg
Várva vártuk egy emberöltőn át
Vesztünkbe rohantunk, netovább

Sorsunkra tűzforrón vörös viasz zúdul
Majd a vénséges pecsétgyűrű odanehezül
Oda a jövő, voltnincs a múlt
A Semmibe vetett hit kőbe vésetett

Mégis kő kövön nem marad, csak a változás örök
Szuroksötétünkből új hajnal hasad
Halálnak halálával halunk
Ahogy hamvába hal köröttünk az ég-egy-adta világ

Későre jár
Netovább

Egy világ omlik össze
Bevégeztetett



  TÚLVÉG / END BEYOND

Translations by Tuhlv


1. The Cold Space of Horizon

For so long we confessed, Dusk is our home
Even so, have we seen its every faces?
The campaign we followed, armoured in black
In valley of lodes, round in circles

Rust, mere rust we are bearing for long
The spell has broken, ice is breaking up
Our frayed shell falls down, bones are beneath
Without defence and truly

Out from here! Mist seems to ascend
Can not hide distance any more
The cold space of horizon awaits
We prepared to be gone, now behold a blind world

Enrooted in soil amidst Nothingness
We finally ran out of our path
From weight of shackles, escape to the Skies
Above all: It is over


2. Sky is Ripping

In innocence
Barely beyond a few winters
The first wrath of Skydwellers
Constricting hearts

Oh, calm before the storm

Curse on us!
Judgement day is here
Curse on us!
When it breaks and rips... sky is ripping

Summer rain, the one without warning
Loathing from the air
Ice-nails bite in us
Tell me! Is it our last hour?

Windwounded, under an open air
In tears as the heavens above
Soultorn, awaiting for torments
We believed we shall melt
Sith the Water prevails

Roar pierces, obtained our clouded spirit
Screaming fears up to the Firmament
Rivers born in our sight
From a tearing celestial throat

Curse on us!
Judgement day is here
Curse on us!
When it breaks and rips... sky is ripping


3. Dreaming the Dream of True Ones

Fire lit on De syv fjell
Smoke reached this land
In defiance and hate
A source older than everyone

Against the world
Expulsing the stranger
Dream of True ones
Passed away

We call on a dead language
That none of us speaks
With fist held high
For downtrodden beliefs

We march to a drowned war
Delaying ages
The battlefield is weeded
Night fell on us

"A Blaze in the Northern Sky"
"Lost Wisdom"
"The Sun No Longer Rises"
"Following the Freezing Moon"

Many proud epilogues
Not else than imitation
Our battlecry
Is full of emptiness

By noises we could only bother
Spirit of their resting
Dreaming the dream of True ones
Speechless we shall be


4. Fountain Dale

Earth's surface
Hiding bones, row of ancient crypts
As bark beetle tracks in old, dead oak
They fill this place

Earth's color
Browned, wordless jaws
Centuries past
Since the glorious Black Death enthroned this place

The Wooden Cemetery, raised on corpses crowded in Bonecastle
Swallowed the incessant coming of wreathed coffins

Through weeping hills
Fountain Dale calls
To untrodden paths
It is, sepulchral dream-truth...

Maybe by the leg
Of a dismal marble memorial column
Keeping the caducous names of fallen in war
Whisperings heard for a god forgotten

Where now the bell tolls, long ago a torch blazed
Up to the Moonpale Sky
The glory of Madness
When Holy Spirit ignites!

Through weeping hills
Fountain Dale calls
To untrodden paths
It is, sepulchral dream-truth...


5. By the Root

Fed up
With newgrown thorns
With flushing buds on lifetree
Hurry! Who recoils, strikes root

A web between branches
Keeps restrained in grips
Weaved from strings of space and time
A treacherous trap
Ensnared

With tooth and nail
Scouring the cramped bark
To the white growth-rings conceived in old golden age
Flesh is rotten all the way

Sacred true riddance soaks to the marrow

Leaking resin dries on my soul
It shall be gone, too grand it grew

By the root
The Muladhara
Sprinkling salt
On all that lives and moves
All that we treasured
Not a grain must remain


6. Under No Colors

Desire for Naught
To see the maze of falseness from above
Below they got joy, they got abomination
Moaning evoes on a feral tongue

They spill their seeds on the ground
Raising idols to own selves
No and no again!
Already beyond halfway?
Where have I wandered?

Triumphant march in retreat
To defeat the haunting forces

Fall back! Do not hear the thunderstorm coming from my heart
Walking the vast of addictions with crescent scythe

I swear in fear and frailly
Yet in cold skyblue
To keep the key that leads out
Holding it high in abnegation
No more words
Thus I stand under no colors

I, Nobody in the Spheres


7. Reflections

A phantasm blinds
Olden years, covered in gleaming faults
All, forever, their anguish glow the shadowside
Deathlike light shines on

Instead of each and every creature's golden principle
Solely the land's end is needed
Arrived from Nothing, blindfolded
Inflamed by reflections
Turning night to day


8. A World Collapses

"But what my aim is? I seek for death. And how shall I do that? Without hesitation, resolutely to leave this vale of tears behind."

It is getting late
Our clock striked thirteen, at the very end of all times
Sons of death, let us gather now
Under our pagan megalith

Watch the wonder! The holy firmament is cracking
Magic word of sinister storm-bells ring
We have awaited through a lifespan
Ran to our destiny and no further

Burning hot crimson wax pours on our fate
Then the elderly signet-ring sits upon
Future is gone, past is just was
Devotion towards Void has been carved in rock

Still, not a stone leaves standing, only changing is ever
From our pitch blackness a new dawn breaks
We die the death upon deaths
As the skygifted globe falls in ashes around

It is getting late
No further

A world collapses
It is finished



  VIHARJÁRÁS

Lyrics by Tuhlv

1. Mennykövek

Borongó förgeteg jő
Maga előtt támadó szeleket űz
Hogy újra törvényt lásson:
Erősebb a földinél a felhővilág

Tépett vidék, mi előtárul
Égi torkokból ömlő sár
Villámlás ólomszín mennyből
Holtukban dagadva ázó fák

Majd elvonul a sötétség
Hét esztendő tovaszáll
S csodát terem a föld
Mennykövet ád

Ragyogó kincs, gyarló hit
Áradó kiváltság, gyarló hit
Vészektől óvó gyarló hit
Gyönge léleknek reményt adó, hamis, gyarló hit


2. Viharjárás

Titkon zúgó folyam
Odalenn elemészt
Oly sok gyanútlan
Nem ébred reá

Túl sokan gyűlnek
A kapu bezárul
Ki beavattatik
Esküje hallgatás

Hívom a Vihart
Törölje kezem nyomát
Múljon végül, mi volt
Tomboljon hát

A Viharjárás
A Viharjárás
A Viharjárás

Együtt indultunk
Lehagyottá váltam
Letértem a lábnyomokból
A Kevesek Útjára

A bennső igaz hangtól
Nem hallani mást
Legmélyen őrzött
Keserű szabadság


3. Virrasztásban

A hideg körülfog
E hajnal ébren ér
Reszketve látni
Ahogy újra kékbe tűnik az éj

A jövő folyvást fogy
Miként gyűlik a múlt
Eggyé válnak a napok
Alkonyon és altatón túl

Közel a holnap
A harmat tiszta illata hozza hírét
Az éjszaka, mely rég álmokba zárva telt
Rejtélye ím tovatűnt
Törvényünk elvészett, feloldódván reggeli fényben
S így vénül vérünk a virrasztásban


4. A siralmas énekből

"Hogy azonban a felsőbb és alsóbb rangú világiak közül
kik fulladtak a mocsarakba és folyókba,
kiket emésztett meg a tűz és kiket vesztett el a kard,
halandó nem képes megmondani.

A mezőn és utakon hevertek a holttestek, fej nélkül;
igen sokan a falvakban és templomokban,
hol menhelyet kerestek, összeégtek.

Ez a romlás, ez a veszedelem, ez az öldöklés
két napi járóföldre terjedt;
a föld mindenütt vértől piroslott.

Úgy hevertek a holttestek a földön,
mint a legelőn a szétszórt nyáj,
mint a kövek a kőbányákban."

(Quotation from 'Rogerius mester Siralmas Éneke')


5. Alakmás

Hús-vér tükörképem
Az érzékeken túlról
Az űr mögötti síkról
Megidézem őt
Öltsön testet előttem
Lüktető valójában
Önmagam mása
Kivel eggyé válhatom

Alakmás
Te vagy a szemtelen Tisztaság
Gyűlöllek a karjaimban
Izzó megvetés

Beteljesedés a kísértő vágy nevében
Feldolgozhatatlan emlékekkel átkoz
Gyönyörűséges végzetünk ugyanarra tart
Ránk még egyszer már nem virradhat

Tedd meg
Vegyük el egymás létét
Most
Ezért vagy itt


6. Kéneső

Higany volnék
Szürke és megfoghatatlan
Nincs mi visszatart
Áttűnök élteden
Vonzásod idegen

Higany voltam
Vártam, hogy magához húzzon
Az egyre közelgő mágnes
És forogjon velem minden

Szótlanul tűrve s tagadva
Kimondatlan elhalt
Ami lángra gyújtott s lázban tartott
Fakó hamvakká lett

Egy ismeretlen csillag
A kozmosz sötétjében
Mire nem hat semmi
Mozdulatlan, lélektelen

Szívem erős dobbanása
A porladó hantok mohája
A harangok zúgása
A hideg, szikrázó ég
Az idő nem fontos
Csak a halál számít


7. Szívnémaság

Előre a Semmibe
Sirámok velejéből
Messze indulva
Az érzelmek tömegsírján át

Mitől köd borítja el
A hitvány emberelmét
Mitől csak verni kezd a szív
Mind-ennek háttal

Megannyi, kővé dermedő
Elfojtott sirám
Ez a hanyatlás útja
Szívnémaság

Láttam mivé lesz
Midőn kiönt a valóság
Kínok és könnyek közt
Megmutatja arcát
Megannyi, kővé dermedő
Elfojtott sirám
Ez a hanyatlás útja
Szívnémaság


8. Rex Saturnalis

December sötét fátyla
Beborítja a tájat
A félelem újra a szívekbe száll
Hiedelmek kora ez
Róma földje felett
A hatalmas Napisten felragyog

A természet örökzöld hírnöke
Vörös termése mérget hord

A kiválasztott
Kezében jogar, rajta korona
Vér serken a magyal lombjai nyomán
Végül nyakára sújtanak
Fejét veszti a király
Vagy életét önkeze oltja ki Saturnus oltárán

Rex Saturnalis
Uralmad lejárt
Szent áldozat
Halj a mának!!!

A rítus mélyebbre nyúlt
Ezer éveken át
Lásd hát Babylon haláltól mocskos ünnepét
Rabszolga emeltetett bíbor trónra
S mikor a hatalom napja lejárt
Az istenek nevében lángoló máglyára vettetett


9. Színtelen

Parancsból élni
Mi volt, elfonnyadt
Át a múló időn
Sajnálat vonszol

Vérkötél tart
Szálanként szakad
Míg nincs Nap s nincs nyár
Fakón, akár a holtak

Színtelen
Érintetlen
A remény halt meg utoljára
S egyszer odaát ébredek


10. Magvaszakadtak

Az önzés helyére tör egy ábránd a vég után
Néptelenné válni vágyó legfennsőbb céltalanság

Az eszme, minden ellen valahára gyökeret vert
Eltapossa a jövendőt az új világvallás

Elítéltetik, kiben dúl az éntudat
Kiben ösztön lakozik, kiből utód sarjadhat

Egyként mozdul kezünk, mint önnön martalékunk
Veszendővé lettünk - magvaszakadtak

Örökkétig némává vált, mérhetetlen városok
Holtak számolatlan testével borítva
A kegyelet, a gyász értelmét vesztette
Elbűvölő a szakadék szélén utolsónak maradni

Midőn eljövend a fénylő teljesség
Midőn eljövend a fénylő teljesség


 
VIHARJÁRÁS / STORMBURST

Translations by Tuhlv

1. Stones of Heaven

Greying thunderheads arrive
By chasing forerunning raider winds
To proclaim law again:
Cloud-world is stronger than mundane

Ragged land unfolds
Sludge wells from celestial throats
Lightning from leaden heavens
Soaking woods swell in their death

Then darkness marches past
Seven years flies by
Then Earth brings forth wonder
Disgorges the Stone of Heaven

Gleaming treasure, feeble faith
Streaming privilege, feeble faith
Against banes, feeble faith
Hope raises for a weak soul in false, feeble faith


2. Stormburst

A river cascades by stealth
Distresses deep below
So many unsuspecting
They shall not awake

Too many have gathered
Gates are closing
Who becomes initiated
Shall vow upon silence

I invoke the Storm
To repeal my hand's marks
Let the once-been pass
And let it rage on

I invoke the Storm
To repeal my hand's marks
Let the once-been pass
And let it rage on

The stormburst
The stormburst
The stormburst

Together we departed
I became overrun
I've left the traces
For the Way of the Few

By the inner voice profound
Nothing else can be heard
Bitter liberation
Kept in lowest depths


3. In Vigil

Coldness embraces me
I meet this dawn awake
In shiver it seems
As night fades to blue again

Futurity is on the wane
As past gathers
Days unite
Beyond an evening lullaby

Near is tomorrow
Harbinger pure fragrance of dew
Nocturnal times spent enclosed in dreams long ago
Those mysteries have passed away
Our law has lost by dissolving in morning lights
And so our blood grows old in vigil


4. From the Sorrowful Lament

'But from noble and ignoble profane ones
Who has drowned in swamps and rivers,
Who is swallowed by flames and who is perished by sword
No mortal can count.

Lifeless bodies lied by on fields and roads beheaded;
Many they were in villages and temples,
In search for sanctuary they have burned.

This decay, this bane, this massacre
Extended upon two day's walk,
Red was the earth by blood.

Corpses wasted on the ground,
As a herd on meadow
As rocks in a mine.'

(Quotation from Master Roger’s 'Epistle to the Sorrowful Lament upon the Destruction of the Kingdom of Hungary by the Tatars')


5. Wraith

My reflection of flesh and blood
From beyond senses
From a plane behind space
I summon him
To be materialized before me
In his pulsing reality
Double of my self
With who I can unite

Wraith
Shameless purity you are
I hate you in my arms
Igniting scorn

Completion in the name of haunting desire
Curses with memories can not be processed
Our delightful fate leads to the same end
No more dawn shall rise upon us

Do it
Let we steal each other's lives
Now
For this you dwell here


6. Hydrargyron

Mercury I would be
Grey and incomprehensible
Nothing holds me back
I fade through your existence
Alien is your allurement

Mercury I had been
Waiting for the nearing magnet
To let it strain
And let everything spin around me

Speechlessly forborne
Unspoken it mortified
What inflamed me and kept me in fever
Turned to pale ashes

An unknown star
In cosmic darkness
Nothing affects on it
Motionless and soulless

Strong beat of my heart is
The moss of crumbling graves
The toll of bells
The cold, sparkling sky
Time is not important
Only death matters


7. Heartsilence

Onwards to the Void
From marrow of mourning
Departed far away
Through massgrave of emotions

What covers the weak human mind
With mist
What makes the heart beating
Turning back on every matter

Loads of suppressed laments
Hardening to stone
This is the path to decline
Heartsilence

I have seen
What becomes reality when floods
Shows its face
Among torment and tears
Loads of suppressed laments
Hardening to stone
This is the path to decline
Heartsilence


8. Rex Saturnalis

Dark veil of December
Covers the scene
Fear floats into hearts again
Age of superstition
Above the land of Rome
The great God of Sun rises on

Evergreen messenger of nature
Red harvest, bearing poison

The chosen one
Holding a sceptre, wearing a crown
Blood streams forth by holly leafs
Struck on his neck eventually
The king loses his head
Or his life is ended by his own hands on Saturn's altar

Rex Saturnalis
Your dominion is over
Sacred sacrifice
Die for today!!!

The rite lingers lower
Across thousands of years
Behold Babylon's death-stained feast
A slave raised on crimson throne
And when the day of might expired
He was thrown on a flaming stake in name of gods


9. Uncoloured

To exist on command
What was, it necrosed
Thru passing time
Regret drags me

A rope of blood holds
Splits thread by thread
While there's no Sun nor summer
Pale as the Dead

Uncoloured
Untouched
Hope was the last what's lost
Once I'll wake over there


10. Sireless Ones

Egoism weeded out by longing for the End
Highest aimlessness, wishes of desolation

Propaganda against all have taken root at last
Future trampled down by the new religion

Sentenced shall be who has self-consciousness inside
Who has instinct raging, who could spring offsprings from

Our hands move together, being our own preys
We have become wasted - sireless ones

Measureless cities became silent perpetually
Covered by countless bodies of the deceased
Enshrining and bereavement lost meaning
It's enchanting to stand as last on the edge of the abyss

As gleaming fullness enters
As gleaming fullness enters


 
ÓLOMHARANGOK

Lyrics by Ga'eheln

1. Őszi áradatba pusztul

A nyári szerelem szétrothad
Üres mélységben ér véget
Az ember egyszerű pillanatai
Számára a legfontosabbak

A napos szerelmek elpusztulnak
Álmomban látott végük előtt
Őszi áradatok mossák el őket
Halovány darabok maradtak bennem

Fájsz nekem, csekély, földi semmiség
Voltam boldog és tudatlan, most kín a tudás
Koponyámmal beleragadva az átkokba
Hagyj, menj messze, majd nyomodba eredek

Komor eső felett szállok
A bánat-felhők nem folynak belém
Sűrű feketeség ég a jövőmért
Mely több, mint amiben fetrengtem


2. Révület jövel

Látomás gyötri a gyengét
Tudatszaggató mormolás
Dohos falak nézik némán
A rángatózó kínlódást

A mindenség megnyílása
A kábulat áramlása
A tudat homályba borulása
Révület jövel

A kápolna kövei visszhangozzák
A tudattalanság üvöltéseit
Egyesülés a mocsokkal
Benyelve mindent

Megnyílott a mindenség
Áramlik a kábulat
Homályba borult a tudat
Révület jövel

Megnyílott a mindenség
Áramlik a kábulat
Homályba borult a tudat
Révület jövel


3. Torzult Nap

Fáradt sugarakat nyög magából
A vén, lángoló óriás
Megkeseredve vonszolja magát
Keresztül az ég kékjén

Rideg koronggá dermedve
Lerogyna a látóhatárra
Magja megnyugvásért kiált
De tovább járja izzó útját

Messze még a hideg kor
Mikor elhal minden élet
Mikor kihúny az égi fény
Csak homály marad végleg
Csak homály marad végleg

És összeégve, újra
Egyhangú útjára indul
Holnapot adva az élőknek
A torzult Nap végzete


4. Ólomharangok

Találj halálnál nagyobb hatalmat
És nem vágyódsz más után
Elmúlsz, ahogy elmúlok én is
Lélekharangok zengenek

Az égbe vésték ezerszer
Felettünk üvölt - hiába
Bolyongsz, mind fentebb vágysz
Annál is, mi mindent táplál

Lényedet éltető világa
Olvasztja saját magába
Bejársz a világon mindent
De bölcsődben ér majd véged

Nem találtál hatalmasabbat
Indulj, téged is hívnak
A katlanokban, lomhán
Ólomharangok kondulnak

"Kapuba kést
Kútba vedret
Számra ólmot

Kapun beléptem
Kútba kőnek estem
Beszélő szobor lettem

Sarkából kifordult
Gyűrűzik bolondul
Ólomharang kondul

Jaj Békességet a távozónak
Jaj Oltalmat a maradónak
Jaj Levegőt a szárnyalónak
Jaj Mélységet a haldoklónak

Kapumra nevet nem vések
Vedremmel belőled merítek
A hangom mind felhősebb"

(Banner Zoltán: Kapuvers)


5. Sziklavér

Csak az én szememmel látok
Mi lehet a többi fejben
Megtanulták a sajátságok neveit
És hasonult emberré váltak

Ennél beljebb nem gondolnak
Nincs két egyforma külső sem
Miért érzékelnék a világot úgy, mint én
Mindenki másképp lát mindent

Valamikor elkeresztelték
A színeket és a hangokat
Milyen színű a sziklavér
Csak nekem lenne vörös

Elképzelhetetlen, hogy mások nem az én sötétemet látják
Ez a fejekben lévő, követhetetlen és végtelen változatosság...


6. Az idő vasfoga

Kezeink nem alkothatnak mást
Csak múlandót
Ember nem nemezhet mást
Csak halandót

Az idő vasfogai őrölnek
Állkapcsok közt létezünk
Merenghetünk céltalanul
Végül elharapják életünk

Nincs kivétel, nincs különbség
Nem számít, mi voltál itt
Az elmúlás tükrében
Mindenki ugyanolyanná válik

Eónok szájából zúdul a jövő
Jönnek, kik helyünkbe lépnek
De ide zuhannak vissza is majd
Követve lefelé minket

Az idő vasfogai őrölnek
Állkapcsok közt létezünk
Merenghetünk céltalanul
Végül elharapják életünk

Az idő vasfogai őrölnek
Állkapcsok közt létezünk
Merenghetünk céltalanul
Végül elharapják életünk


7. Hamvadás

Holtomiglan hamvadok, egyre kevesebb vagyok
Fénytelenben haladok, szétégek és elfogyok
Jövőm képét feledem, szénné válik mindenem
Szerteszórják testemet hamuszínű egeken


8. A gyilokjáróból

Letűnt korok kövei közt járva gondoltál-e már arra
Hogy éltél volna hétszáz éve?
Ha palotádból kitekintesz, és látod, a mélyben
Gyilkosaid miriádja közeleg? mit tennél?

Futnál, hogy elbújj?
Várnál, hogy felkoncoljanak?
Veszedelemtől zsibbadtan elmenekülsz?
Színehagyottan kardodba dőlsz?

Lángol a vártemplom, roskadnak a falak
Feletted az öregtorony, alattad a hadak
Nincs rád szükség, jelennek hitvány fattya
Hullj! ...hulltoddal hullunk, követünk

Ritkítod az ostromlókat a gyilokjáróból?
Gyönge belsőd ábrándjai kiégetnek...
Veszedelemtől zsibbadtan elmenekülsz...?
Színehagyottan kardodba dőlsz...?


9. Nincs út közöttünk

Látlak, néha egész közelről
Melletted haladok, nem érintlek
Veszek beléd messziről
Olvadnék beléd lelketlenül

Nincs út közöttünk
Belém adtad, mit látnom kell
Bennem kaptam, valótlanban
Megálmodtam, mély magamban

Húsod kell csak, ostoba
Engedj válogatni belőled
Légy akaratlan, csak hagyd...
Hamar végzek, elengedlek

Maradtál nekem idegen
Nem te töltöd ki életem
Ennyi elég, te erre, én arra
Így más mellett nyugszol majd


10. Alkonyatba tűnök

Elmétlen nyomások közt összeroppanok
Álmaimon kívül csak romba omlok
Ugyan állandóan több leszek
Tudásom végül a talajba megy

Nem őrzöm, nem adom tovább az életet
Nem csinálok ide magamból még egyet
Addig építem életem, amíg én akarom
Tagadok, hiszen ember vagyok

Itt többé nem maradok, nesztelenül tovamúlok
A szürkeségen túl talán megtalálom a holnapot
Majd földnek adom magam, ha másnak már nem kellek
Indulok, nem tudom, hová, csak az alkonyatba tűnök...


 
ÓLOMHARANGOK / LEADENBELLS

Translations by Aestus and Ga'eheln

1. Dies in Autumn Deluge

Summer love decays
Reaches the end in empty depths
The man's simple moments
The most important ones for him

Shiny loves perish
Before reaching end, seen in my dreams
Autumn deluges wash them away
Pale pieces stay in me

You hurt me, narrow inanity
Blissful and ignorant I was, now knowledge torments
Stuck in the curses with my skull
Go far, I'll follow your steps

Flying above somber rain
Griefclouds can't flow within me
Thick blackness burns for my future
More than what I wallowed in


2. Licking the Blight

Visions gnaw the weak
Mind-rending ripples
Damp walls watch still
The twitching torment

The opening of eternity
The flowing of daze
The glooming of mind
Cometh the trance

The chapel's stones
Echo the screams of unconsciousness
Uniting with the dirt
Swallowing everything

The eternity has opened
The daze flows
Mind has gloomed
Cometh the trance


3. Distorted Sun

The burning, old giant
Groans tired rays
Slogging along sourly
Through the sky's blue

Would harden to a cold disc
And sink down on the horizon
Its seed shouts for rest
But moves onward on a glazing way

Still far is the cold age
When all life dies away
When celestial light blows off
Ever dark remains
Ever dark remains

Burnt, again
It repeats the flat way
Giving tomorrow for the living
Fate of the distorted Sun


4. Leadenbells

Find a greater might than death
And you won't yearn for else
You wear away just as me
Passing-bells chime

Written to the sky a thousand times
Groans above us - in vain
You roam and crave higher
Even more than that feeds all

Vital world of your self
Melts it into its own
You can rove the world
But end reaches in your cradle

You couldn't find greater
Set forth, you're called as well
Sullen in the cauldrons
Leadenbells toll

"Knife into gate
Bucket into well
Lead onto my mouth

I've passed the gate
I've fallen into well as stone
I've become a talking statue

Turned out from its corner
Twisting madly
Leadenbell tolls

Oh, serenity for the outgoing
Oh, shelter for the permanent
Oh, air for the winged
Oh, depth for the dying

I won't carve name on my gate
With my bucket I dip from you
My voice gets overcast"

(Zoltán Banner: Kapuvers / Gate-poem)


5. Stoneblood

I only see with my own eyes
What could be in other minds
They've learned to call the features
And became assimilated

They can't think beyond
No similars external
Why should they sense the world as I
Everyone sees differently all

Once the colours
And voices became named
How do stoneblood appear
It is red only for me

Unimaginable how others do not see the dark of mine
That variety in heads, untraceable and endless...


6. The Iron Jaw of Time

Our hands can't make else
Than temporal
Mankind can't father else
Than mortals

The iron jaws of time grind
Living between jowls
We can gaze pointless
Then lives will be bitten

No exception, no difference
No matter who were you here
In the mirror of passing
All becomes the same

Future hurtling from aeons' mouth
Coming of the new ones, taking our place
But they will also fall here
Following us downward

The iron jaws of time grind
Living between jowls
We can gaze pointless
Then lives will be bitten

The iron jaws of time grind
Living between jowls
We can gaze pointless
Then lives will be bitten


7. Smouldering

Until death I smoulder, become less and less
Walk in lightless, burn out and consume
Forget the image of my future, all of me turns to coal
They disperse my body on livid skies


8. From the Machicolation

Walking between the stones of extinct ages
Have you ever thought of, how would you live seven hundred years ago?
If you look out from your palace, in the depths
As myriads of slayers are coming? what would you do?

Would you run to hide?
Would you wait to be killed?
Would you run away with numb of fear?
Or lean pale to your sword?

Castle church is blazing, walls ripping
The old tower is above, armies are under
There's no need for you, bastard of the present
Fall! ...we'll also flake with your stream

Rarefying invaders from the machicolation?
The images of your weak inside burn you out...
Would you run away with numb of fear...?
Or lean pale to your sword...?


9. No Way Between Us

I see you, time to time so near
Walking next to you, untouched
Fall into you from far away
Would melt into you soullessly

There's no way between us
You have given what I have to see
Received it in me, in unreality
Dreamt it, deep inside my self

I want only your flesh, fool
Let me delicate from you
Be without will, just allow...
Will finish soon, release you

You have stayed a stranger
You'll not fill my life
It's enough, I hither, you thither
You will rest with someone else


10. I Disappear in Gloaming

Between mindless pressures I crumble
Out of my dreams, just collapse
I always become more and more
My knowledge finally goes to the soil

I don't guard life, and don't give it forward
Won't make one more of mine
I build my life as long as I want
I deny because I am from mankind

I won't stay anymore, will lapse quietly
Beyond lividity I may find tomorrow
Then I give myself to earth if nobody needs me
I depart, anywhere, just disappear in gloaming



© Pagan Megalith / Spiritside Productions